Hello Strange!
Küldenék a citromos emailedre egy levelet, aztán ha szeretnél, kezdhetsz is vele valamit, szóval kérlek újból írd le ide az e-mail címedet, mert bár ezt a postot meg tudom most nyitni, de az oldalad többi része kicsit még mindig nem elérhető ezen a fantasztikus munkahelyemen...
Várom. :)

Jujj... Először is a MC címlapon nagyon vicci a feje, a kapucnis kép égő, a villámos szuperhősruhában szintén hülye fejet vág, az uccsón meg mit keres ott az a vasalóképű izomtömeg? Wááá

Amúgy ha már a combjaiból lefaragnak, akkor illene a csípőjéből is, (lásd uccsó előtti kép), mert így igen csak irreális a testfelépítése... :S

@from beige to black: the_strange@citromail.hu

izgatottan várom ;-))

A másodikon nekem a feje sem stimmel :S
De az elsőn az a melltartó-top felső nagyon tetszik 8)
Simán hordanám egy átlátszó blúzocskával.

@The Strange: No? :) Mostmár azt is tudod, hogy hol dolgozom... :)

@from beige to black: bizony :-) válaszoltam is :-)

Bizonyára retusáltak a képeken, de valójában nincs nagy combja. Legalábbis én a budapesti koncerten kifejezetten csinosnak találtam, nagyon jó formában volt.

@aciva: óóh, hát ha élőben is láttad, akkor biztos neked van igazad... hitelesebb, mint amiket a netre felpakolnak

hogy tetszett a koncert? :-)

@Elanor09: IGen, ez szerintem is tök gáz. Alapból is fullos a csaj, szóval nem nagyon kéne photoshoppolgatni (persze, tudom az anorexbetegvilágidálnak nem felel meg), de hamár faragunk, akkor faragjunk arányosan....

@VilmosKörte: jaa, nekem husin is tetszik :-)

@The Strange: nekem is:) bár ilyen kis "husi" lennék:)

na kivancsi vagyok melyik ujsag hazai verzioja lopkodja le eloszor ezeket. verseny indul.

Én felfedeztem Shreket! Ott van az utolsó képen.

Béna!

de miért kellett szétretusálni a fejét? :S

hát ezek szörnyűek:) Elanor megmondta már a tutit :D

@The Strange: A koncert nagyon jó volt! Örök élmény! Még utólag az 1-1,5 órás késést is elnéztem neki.

az utolsó előtti képen nevetségesen le vannak kicsinyítve a combjai :DD

@cocothrash: már lelopkodták, sztem, biztos a júniusi idióta joy v cosmo címlapján lesz...

marie claire vekonyan szereti beyoncet,glamoure meg bombanak!igazan jo...szal beyoncebol is annyi meret kaphato amennyit sztnel!:PP

@Elanor09: :-D vasalóképű.
Tegnap tanultam egy szót, hasonló... :-) Majd alkalomadtán bevetem, addig ízlelgetem.
@FuNtiK: :-D

@ctwmn: Már az is milyen, hogy jelenleg a Marie-Claire és az InStyle coveren is ő van...

Tényleg, aki volt a koncerten, most le van fogyva?

@Scala: komolyan nyitok egy blogot a magyar idióta női újságokról és csak szidom szidom szidom, de minek fektessek ebbe erőt...
@FuNtiK: sztem életben nem retusáltak még annyit nőn , mint rajta

@Scala: anyám látta, ja csak tv-ben, neki tetszett, de ő nem szereti a sovány nőket... lásd engem sem...

@ctwmn: az biztos,pedig hulye...mert sztem neki a teltseg jobban all mint az 36os meretu retusalas!:P

@ctwmn: Az enyém már leszállt az alakomról, de tudom milyen sz*r érzés az anyai nyomás és megjegyzések, és ki nem mondottak.
Hogyne tudnám.

@Scala: @ctwmn: hjujj, azt gondoltam, hogy egyedi eset vagyok azzal, hogy engem kifejezetten a saját anyám nem lát szépnek, erre kiderül, hogy dehogyis...Anyukám magas, nagyon vékony, kifejezetten fiús alkat volt, kb. tizenkét éves koromtól haláláig állandó kritikával illette az én nőies formáimat. Az ő családjában mindenki olyan volt mint ő, én meg az utált anyósának az alkatát örököltem...

@onixbeata: :-)

Az én anyukám amióta férjhez mentem szépnek lát. :-DDD
Azóta igazából egyszer mondta csak, hogy nagyon be van esve a hasam, és beteg leszek.
Egyszer pedig, hogy ne csináljam ezt a tornát, mert vastagok lesznek a lábaim, amik már egyébként is azok!
És itt jöszön vissza, amit írtál: neki minden súlyfelszedése ellenére gyönyörűen formás lábszára és viszonylag vékony combja van.

Ezen a láb dolgon fog lovagolni élete végéig, de most szüksége van rám, és a tesómmal van elfoglalva, úgyhogy nem erről témázik mostanában. ;-)

Áááá, sztem az anya-lánya viszony iszonyat nehéz téma.

jav. itt köszön vissza

@Scala: Jujj, nagyon nehéz szerintem is. Anyám 21 évesen szült engem, nem tervezett gyereket, ez valószínűleg nem tett túl jót már a kapcsolat indulásának sem..

Mikor megtudtam, hogy lányom lesz kb. két napra be is pánikoltam.. Sokkal simább lenne a dolgom egy fiúval, úgy érzem, főleg, hogy a kicsi egyelőre egyértelműen rám hasonlít.

Az én anyámnak leginkább a melleimmel volt gondja, évekig bedőlt vállakkal és két-három számmal nagyobb felsőkben jártam, hátha el tudom őket rejteni (utána meg gyógytornászhoz).

@onixbeata: anyunak is viszonylag nagyok a keblei, de nekem ettől még rossz a tartásom! ;-)
A hátamat nem húzom ki, mellek miatt + családi érzelmi beállítódási örökség.

Azt szokták mondani, mindent jól csináunk, mait a szüleink elszúrtak, és mindent elszúrunk, amit ők ösztönösen jól csináltak a nevelésünkben.

Ez aranyos, de kicsit közhely.

Szerintem minden generációnak van egy életfeladata: mégpedig az, hogy a családi karmát legyőzze, vagy ahhoz közelebb jusson. Amit a szüleinknek nem sikerült megoldaniuk, nekünk kell, és addig szembesít vele az élet, amíg ezt meg nem tesszük. Ha boldog életet akarsz a gyerekednek, Te oldj meg minél többet belőle, hogy neki legyen ideje másra! ;-)

Bocsi, ha túl "ezosan" hangzott. :-)))

@Scala: A közhelyeket eredetileg azért nevezték "közhelynek" mert közismert, mindenki által elfogadott érvényes igazságnak tartották őket (locus comunnis). Sok igazság van bennük, amitől még elcsépeltek. Amit írtál nem hallottam korábban, de sok szempontból igaznak tűnik, ha az ismert szülő-gyermek kapcsolatokat nézem.

@onixbeata: Igen, igen. Mostanában az elcsépelt jelentésében használom, de így igaz, ahogyan írtad. És az jó is volt úgy. :-)
Csak én annyira utálom, ha untatnak, és ezzel védekezem.(nem itt, hanem 'a kötelező programokon')
Kellene egy szinoníma szótár. :-D

@Scala: életfeladat,karma témáról én is hasonlóan vélekedem....a "gond" csak az, hogy nem mindig tudjuk, hogy mit is kéne megoldani, mik is azok, amik nem sikerültek a szülőknek?!

@Gemini: No igen, ez alaposabb magunkamélyülést igénylő dolog. Segítség is lehet elkél hozzá, amíg ráérzel az ízére.
Sok módszerről hallottam, családállítás (én nem voltam ilyenen, pszichoterápia, met stb.) A megérzéseket kell erősíteni, és az olyan érzelmi emlékeket, amikor a szüleinket gyengének sebezhetőnek láttuk, sztem ott kell keresni.
Elhúnyt szülő esetén is ki lehet deríteni. Legalábbis én bízom benne.

Amúgy ez a gond az örökbefogadással is, mert téves karmát sugall. Ezért kutatják, keresik meg az emberek felnőtten, eszelősen a vérszerinti szülőket.

a szüleink hibáit úgyis ismerjük, itt a gyökere lesz az érdekes ;-)

@Scala: Ja, igen, családállításról én is hallottam, olvastam....sajna nem egy olcsó dolog, pedig érdekes lehet. Egy 5ezresért kipróbálnám. :))

@Gemini: @Scala: am erre van Hellinger családállítás.
A lényege, h azt vizsgálja terápiával, h a család egyes tagjainak sorsát, kínját, bánatát, " karmáját" visszük tovább. Én speciel a nagymamám sorsát hordozom, aki öngyilkos lett...
Állítólag ki lehet "gyógyulni" belőle, de én nem akarok

@ctwmn: igen, a hellingerre gondoltam én is, meg szerintem Scala is. ;)

@Gemini: @ctwmn: Erre gondoltam, igen.
Egy haverom nagyon odavan a dologért, de sajnos ő az összes ilyen módszerből azt olvassa ki, amit hallani szeretne. :-( (amikor szakított vele a nője, amikor elvált tőle a felesége: nincs idő, olyan, mintha meg sem történt volna, egyszeren nem is látszik az életútban stb.)
És emiatt számomra nevetségessé tette a módszert.

Érdekelne egy másik vélemény is, de olyat még nem hallottam. Ha valaki volt, írjon!

@ctwmn: Amúgy nem csak egy-egy személyt hordozol sztem, az sem véletlen, hogy ha pl. anyai nagymamád, akkor a Te anyukád, miért apukád karmájával közösen hozott létre téged. A lényeg, hogy sztem nem olyan egyszerű a dolog, hogy egyetlen személyre visszavezethető legyen.

@Scala: itt olvashatsz pár véleményt: www.nlcafe.hu/forum/index.php?fid=441&topicid=188689&bw=1

@Gemini: Köszi, lementem.

@Scala: persze! am apai nagymamám volt, állítólag külsőre is dettó olyan vagyok. De nem szimpi a terápia, ugyhogy nem foglalkozom tovább vele, elég volt annyi, hogy rendesen megrígatott a pszichológus és aztán egy tábla milkával vigasztalódtam.

off: a magyar glamour címlapján mihalikeniko lesz! My God!

@ctwmn: annyira mégsem lehet rossz pszichológus, ha egy egész tábla csokit betoltál ;-)

@The Strange: de szar , mert mindig megrígat, azért csak félévente megyek hozzá

@ctwmn: te tudod, hogy miként éled meg azt a sírást, de ez alap esetben jót jelent, a tisztulás, gyógyulás kezdete, jele,szóval ez önmagában egyáltalán nem szól a pszichológus ellen, sőt. Még 2006 folyamán kb. egy évet jártam pszichiáterhez (anyám halála utáni depresszió miatt), nekem sokat segítettek a beszélgetések, pedig nem emlékszem olyan találkozásra, ahol nem bőgtem volna el magam (na jó, kivéve a legutolsót).

@onixbeata: Én is így gondolom....a sírás engem megnyugtat, megkönnyebül tőle kicsit az ember, mintha kiadna magából valamit, ami agyonnyomja belülről.....

@Gemini: @onixbeata: Én nem könnybülök meg a sírástól, még szerencsétlenebbnek érzem magam tőle.
Engem az igazi művészet és érzelmi élmények megkönnyeztetnek, az nagyon jól esik, a sötétben, lehetőleg egyedül. De a sírás nem. Vagyis nem úgy ahogyan írtátok. Sztem időleges megkönnybülés, de nem old meg úgy a mélyben semmit.

De ez csak az én egyéni tapasztalatom.

@onixbeata: Rögtön el tudtál jutni terapeutához? Én egy évtizedig hordoztam. Bizony. (Apu).

@Scala: Azt én sem állítom, hogy megold bármit is! :)

@Scala: A sírás nem feltétlenül jelent megkönnyebbülést, sokféle érzelem kötődhet hozzá. Én is érzem néha megalázónak a sírást (iszonyat könnyen meg tudok bántódni, sajnos), de egy pszichoterápián belül alapesetben (hangsúlyozom ismét, hogy alapesetben, minden bizonnyal vannak kivételek) a sírás jót jelent. A traumatikus élmények feldolgozásával foglalkozó elméletek szerint fontos, hogy a felidézett fájdalmas emlékekhez valamiféle érzelemmel viszonyuljunk, azaz a gyógyuláshoz nem elégséges a tárgyilagos, önmagadtól elidegenítő beszédmód, szükséges egyfajta érzelemteli viszonyulás és ez bizony gyakran sírást jelent.

Anyám halála után kb. egy évvel mentem el pszichiáterhez, amikor már olyan tüneteim voltak, hogy kb. egy hónap telt el úgy, hogy nem voltam képes másfél órát sem aludni egyfolytában. Gyakorlatilag napi 3-4 óra alvással vegetáltam míg a párom el nem rángatott orvoshoz.

@onixbeata: Értem, úgy tűnik nekem, hogy ebben igazad van.

Nem alvás: ez egy egzakt tünet, az kétségtelen.