Vértelen, színtelen, szagtalan. Mármint így, szőkén. A 8. képen meg úgy néz ki, mint egy kiöregedett madám. Nagy csalódás.
Monica csak eredetiben, de úgy nagyon...

Megnyugadtam, hogy van ami neki se áll jól! :-)

@saffron: Szia! Mi újság baba-ügyben? :-)

szerintem sem annyira jó így, mint barnán.

mennyit változtat a hajszín egy emberen :)
@saffron: egyetértek, barnán tüzes olasz nő, így meg olyan ... semmilyen

furcsa, mert sztem ez is jól áll neki, pedig eléggé délies típus. viszont valóban sokkal vonzóbb barnán (vagy feketén, nem is tudom milyen).
egyébként kicsit túlpózolja a képeket, de neki elnézem :]

nekem csak mérsékelten tetszik...sötét hajjal sokkal jobb,természetesebb,tüzesebb,szexisebb:D

nagy csalódás, egyáltalán nem az ő stílusa a szőke és szerintem öregíti is

@janettaylor: :-DDDDDD
Hát csajok én most nagyon durvát mondok: Én imádom Belluccit- barnán. De ezzel a platina szőkével és beállításokkal-fekvésekkel, pózokkal ( gyöngysor, telcsi, ujjszopogatás) a képek simán elmennének egy jobb színvonalú ffi magazinban.
@horvath911: am igazad van a hajszín témával kapcs-ban. Én egyszer festettem be a hajamat barnára, de nem is én voltam.
De a franc egye meg, még így is gyönyörűséges hölgy!!!

hogy lehet ennyi haja valakinek? ez póthaj? valami szakértő nyugtasson meg léci :)
amúgy szép így is. gondolom, néha ő is vágyik egy kis újdonságra, ha a tükörbe néz :)

@Elanor_: :-)
ááá biztos csak paróka, nem őrült tán meg, hogy szőkére festesse a haját!

@Elanor_: húha, ha így lenne beszárítva a hajam, szerintem nekem is simán van ennyi

de a túl sok hajnak is megvannak a maga hátrányai...

szerintem nagyon közönséges.

Megvolt nekem ez az Elle vagy mi, lehet a francia, amiben volt ez a sorozat. Egy filmre volt befestve neki, vagy lehet paróka.

Nekem tetszik, itt is lehet sok a PS, de a teste ruganyosabb, mint mostanában.

(@The Strange: szia! :-) Már naggyon "terhes" vagyok... nem akar ez a gyerek kijönni, pedig már jó lenne, meg időszerű is. Ez a meleg alapból kikészít, nem még így, egy nagy púppal az egykor lapos kis hasam helyén. :-) Ha nincs meg a hétvégéig, akkor nem tudom, mit csinálok...)

@saffron: kitartás :-) aztán ha erőre kapsz a szülés után és Danika hagyja, akkor várjuk a beszámolót és a képeket ;-)

@saffron: Ügyes legyél, és minden jót nektek! :-)

@saffron: Kitartás. Nem akarja ez a baba ezt a hőséget teljes valójában. :-)

@saffron: Akkor vársz tovább. Egyébként ha ez megnyugtat, amikor már kint van úgy nyolc hónapja, akkor sem könnyebb a nagy melegben...

@Hattori Hanzo: Megviseli szegényeket. :-)
A szomszédé is folyton rinyál... (Bocsi, de nem vagyok túl toleráns, mert ez a gyerek annyit, de annyit bőg! Am. gyönyörűség. De tényleg! Nagyon cuki.)

@saffron: jajj bébi! Istenem, nem lehet könnyű! De még mindig jobb, mintha hamarabb jött volna!
@Hattori Hanzo: -nak meg igaza van, ha megszületik, utána jön csak a neheze, éjszakázás... stb. Bassz úgy beszélek, mintha már 3 gyereket felneveltem volna:-)))
@Scala: én is laktam rinyálós gyerekes szomszéd mellett, na meg is pattantam másfél hónap múlva.

Am sztetet egy gyerek nem változtatja meg az embereket? Én legalábbis azt látom, hogy anyuka jól elhízik, utána már nem is foglalkozik a súlyával, az apuka a terhesség alatt szolidaritásból szintén meghízik, és "főzelékszagú" apu lesz belőle. na ezt a családmodellt vhogy nem igazán csípem...
Rem saffronék nem ilyenek lesznek:-D

@Werity: ezzel egyáltalán nem értek egyet, a terhesség alatt szerintem teljesen elfogadható, hogy meghízik a kismama, vagy legalábbis felszed magára, de már a szoptatás alatt elkezd fogyni (a párom húga közzel egy évvel a szülés után vékonyabb, mint a terhessége előtt volt, pedig nem fogyózik)...

és különben sem törvényszerű, hogy vki elhagyja magát a gyerek miatt... ez egyén függő, elhízna gyerek nélkül is

és persze, a gyerek megváltoztatja az embereket, hiszen a lehető legnagyobb felelősség, amit el tudok képzelni...

Hűha, mennyi komment az engem éppen érintő témában. :-) Én meg mindig azt hiszem, hogy nagyon offolok.
@The Strange: @Scala: @janettaylor: Először is, mindenkinek nagyon köszönöm a támogatást! Tényleg nagyon jól esik. Érdekes, az életben senki nem látja rajtam, hogy már nehezen viselem, de itt meg olyan jól esik kicsit rinyálni... és tény, hogy ezt a meleget inkább én viseljem szarul, de legalább egyedül, és ne a picúr szenvedjen miatta... Szóval picsogásmentesen tudom ám én eztetet. :-)
Scala, nehogy azt hidd, hogy akinek gyereke van/lesz, az mind bírja a gyereksírást... Én is úgy vagyok vele, hogy biztosan a sajátom kevésbé fog idegesíteni, meg a szeretet tompítja a türelmetlenséget, de másét én is nehezen bírom... Főleg a nyávogást, na attól kikészülök. Ráadásul soha nem voltam gyerek-barát típus, nem gyengültem el csecsemők látványától, sem a babaruháktól (most sem), valamiért a kölykök meg mindig buktak rám. Talán mert egyenrangúnak kezeltem őket, azaz a hisztit simán ignoráltam, vagy beszóltam, ha valami nem tetszett, nem hagytam a fejemre nőni őket, és azt hiszem, ez valami tisztelet-félét kelt bennük. Persze, könnyen voltam a nem sajátommal, mi? :-)
@Werity: azt hiszem, egy kicsit a sztereotípiák mentén látod a terhességet. Nyilván, mivel előítéleteid vannak, az ilyen típus tűnik fel Neked először, de hidd el, egyáltalán nem általános. Ma is a kórházban voltam, magzatmozgást néztek, és mindig csak ámulok, hogy mennyi csinos kismama van. Egy csomóról hátulról észre sem vennéd, hogy nagy hasat tol maga előtt. Persze, akad igénytelen is, meg ápolatlan is, meg olyan is, aki elhízott, de azt hiszem, inkább csak azok ilyenek, akik a terhesség nélkül is már ilyenek voltak. Mint a gonosz öregek... ők sem azért gonoszak, mert idősek, hanem mert alapból olyan a természetük. Terhesség/gyerekszülés nélkül is el tudja hagyni magát az ember, aki hajlamos rá. Mindezen túl az olyat én is elítélem, aki azt hiszi, belefeküdt a langyos pocsolyába, neki már nem kell adnia magára, sem külsőleg sem a belsőket illetően, megvan apuci/babuci/házasság, oszt jóvan.
És igaz, ami igaz: ha apuci egy 50 kilós csini csajba szeretett bele, nehezen fogja tolerálni a hirtelen csak mackóban megjelenő 80 kilós asszonykát. Már amennyiben ez az állapot állandósul, és nem csak a babához köthető. Szép, nem szép, így van, nekem sem tetszene, ha a férjem hirtelen sörhasat nevelne, és a tévé előtt böfögne sörszagúakat, biztosan szóvá tenném. (Én 1 évet adtam magamnak, hogy megint a terhesség előtt lévő önmagam legyek kívülről, ami nem is olyan kevés, tekintettel, hogy nem sokat híztam, tornáztam, nem formátlanodtam el, fogyózni meg nem akarnék véletlenül sem, egyrészt mert nem hiszek benne, másrészt meg nem tenne jót a babának sem. Persze, a hiúságom is komoly szerepet kap ebben, szeretnék megint csinos, derékra szabott holmikban járni, magassarkú cipőt hordani. Igaz, alkalmam nem nagyon lesz rá. Majd ilyenben viszem szegény gyerekemet a játszótérre, höhö.)
És akkor még csak a külsőségekről beszéltünk, ami igazán eltörpül a tudati és lelki változásokhoz képest. Ha ezt sikerül összhangba hozni, akkor azt hiszem, nem lesz nagy baj. (szerintem többek között ezért fontos a tervezett gyerekvállalás, még a belecsapás előtt lehet mindent tisztázni, szerepeket leosztani, esetleges változásokat/változtatásokat egyeztetni.)
No, kicsit túltengtem, most tényleg komolyan bocsánat, megyek, keverek magamnak egy kis agyturbósító koktélt, ha már ennyi észt osztottam ittend. :-)

Jézusom, ez ilyen sok lett???! Ugorjátok át... ;-)

Ezennel benevezek a Leghosszabb Egyáltalán Nem Poszttémába Vágó Komment díjáért...

@saffron: nyertél :-)
de természetesen engem nem zavar, különösen, hogy teljes mértékben egyetértek veled

és ismét fogadd jó kívánságaimat :-)

@The Strange: :-)))))))

@saffron: Nagyon-nagyon tetszett,amit írtál! Mert természetesen elolvastam.

Le a kalappal, nagyon jól látod
& én is utálom a nyávogást, és az alattunk lévő gyerek olyan.... :-(

Monica így is gyönyörű, de olyan tucat vagy nem is tudom milyen. A lényeg: barnán az igazi:-))

@saffron: kitartást és minden jót kívánok:-) Tetszett az írásod nekem is:-)

@saffron: „Én is úgy vagyok vele, hogy biztosan a sajátom kevésbé fog idegesíteni, meg a szeretet tompítja a türelmetlenséget, de másét én is nehezen bírom... Főleg a nyávogást, na attól kikészülök. Ráadásul soha nem voltam gyerek-barát típus, nem gyengültem el csecsemők látványától, sem a babaruháktól (most sem), valamiért a kölykök meg mindig buktak rám.”

Ezzel kapcsolatban lenne egy megjegyzésem. Mi 8 hónapja változunk. Mielőtt megszületett a kicsi, a kedvesem nagyon nem bírta a gügyögést és egyéb állati viselkedésformákat, nem beszélve a gyermekekhez kapcsolódó butító marketinggépezetről. A napokban volt a „Nicsak, ki beszél” című film. Úgy nézte végig, mintha a szakmájával kapcsolatos akadémiai értekezés lett volna, pedig egy éve még az első percben elkapcsolta volna a filmet. Az is világossá vált, hogy egy Anya (egy igazi érző szívű lény) számára a szomszéd ronda kölke is egy védelemre szoruló kis emberi lény lett, annak ellenére, hogy néhány hónapja még csak egy szörcsögő ronda kis szörnyeteg volt. Minden és mindenki változik és ez így van jól.
Legyetek nagyon boldogok és egészségesek! :)