Nem szoktam, és a későbbiekben sem szándékozom aktuálpolitikával foglalkozni itt a blogon. Kivételt most csak azért teszek, mert olyan mélyen elszomorít és egyben felháborít az emberek gondolokodása, tájékozatlansága, és az empátia maximális hiánya, hogy muszáj néhány szóban reagálnom rá.
A menekültkérdés olyan elképesztően negatív megnyilvánulásokat és értelmetlen fröcsögést vált ki sokakból, ami egyszerűen felháborító. A maradjanak otthon, vagy menjenek haza csak a legenyhébb verzió. Arra persze a sok károgó nem gondol, hogy ezekenek az embereknek már nincs olyan, hogy haza, meg otthon.
kép: tumblr
Először is azt kellene felfogni, hogy akiket oly sokan gyűlölnek és uszítanak ellenük, azok is emberek. Más a kultúrájuk, mások a szokásaik, másmilyen életmódot folytattak, más a bőrszínük, és a szaguk is, de attól még ők is ugyanolyan emberek, mint mi. És ugyanúgy a legfontosabb motívációjuk az élni akarás. Nem egy jobb élet reményében, hanem az életben maradás reményében hagytak hátra mindent és keltek útra egy hátizsáknyi holmival. Ez mindenük, ami maradt. Na meg az emlékek. A rosszindulatúak szerint pedig az okostelefonok és a pénz. Ami nemes egyszerűséggel onnan van, kedves Irigykedők, hogy ezek az emberek is fizetésért dolgoztak. Ugyanúgy, mint bármelyikünk. Csak ahol ők dolgoztak és éltek, ott már nincsenek meg a lehetőségek az életben maradáshoz.