Nem szoktam, és a későbbiekben sem szándékozom aktuálpolitikával foglalkozni itt a blogon. Kivételt most csak azért teszek, mert olyan mélyen elszomorít és egyben felháborít az emberek gondolokodása, tájékozatlansága, és az empátia maximális hiánya, hogy muszáj néhány szóban reagálnom rá.

A menekültkérdés olyan elképesztően negatív megnyilvánulásokat és értelmetlen fröcsögést vált ki sokakból, ami egyszerűen felháborító. A maradjanak otthon, vagy menjenek haza csak a legenyhébb verzió. Arra persze a sok károgó nem gondol, hogy ezekenek az embereknek már nincs olyan, hogy haza, meg otthon.

kép: tumblr

Először is azt kellene felfogni, hogy akiket oly sokan gyűlölnek és uszítanak ellenük, azok is emberek. Más a kultúrájuk, mások a szokásaik, másmilyen életmódot folytattak, más a bőrszínük, és a szaguk is, de attól még ők is ugyanolyan emberek, mint mi. És ugyanúgy a legfontosabb motívációjuk az élni akarás. Nem egy jobb élet reményében, hanem az életben maradás reményében hagytak hátra mindent és keltek útra egy hátizsáknyi holmival. Ez mindenük, ami maradt. Na meg az emlékek. A rosszindulatúak szerint pedig az okostelefonok és a pénz. Ami nemes egyszerűséggel onnan van, kedves Irigykedők, hogy ezek az emberek is fizetésért dolgoztak. Ugyanúgy, mint bármelyikünk. Csak ahol ők dolgoztak és éltek, ott már nincsenek meg a lehetőségek az életben maradáshoz.

Ki szeretne olyan helyen élni, ahol évek óta polgárháború dúl, ahol az ország vezetője a saját népét gyilkoltatja halomra és vegyi fegyvert vet be ellenük? Ki szeretne olyan helyen élni, ahol a világ legkegyetlenebb terrorszervezete veszi át az uralmat, ezeréves műemlékeket felrobbantva, nőket szexrabszolgává téve, családokat, falvakat kiírtva? A gyermekek játékaiba és a könyvekbe bombát rejtenek, a hátrahagyott területeket felaknásítják, betiltják a dohányzást, a focit (mind a nézését, mind a művelését), az internet használatát és még hosszasan sorolhatnám. Aki nem engedelmeskedik, arra és a családjára - a legkisebb gyermekre és a csecsemőkre is - halál vár (az Iszlám Állam szerint csírájában kell elfolytani a bűnt). És ez csak a töredéke annak a sok borzalomnak, ahhonan az illegális bevándorlók menekülni kényszerülnek.

Sokak szerint ezek a bevándorlók idejöttek és itt randalíroznak, hőbörögnek, lázadoznak, szemetelnek, megkéselnek embereket, nőket erőszakolnak meg, kidobják az ételt, koszosak és ki tudja még mit el nem követnek. Ma kimentem a Keletibe egyedül, szőke lányként, biciklivel körbenézni. Voltam a pályaudvaron, körbejártam a teret és végigsétáltam az aluljáróban is. Tudjátok mi történt? Semmi. Aki azt mondja, hogy köztük járva retteg, az hazudik. Nem bántanak senkit és nem kötnek bele senkibe. Valószínűleg ők sem szívesen élnek - immáron napok óta - itt. Szemét az valóban van az aluljáróban, de a lehetőségeikhez mérten azért takarítanak. Láttam két söprögető bevándorló nőt is, sőt, a kiürült palackokat is egybegyűjtik. Ételt elhajigálva, illetve a kukákba kidobva én nem láttam (szerintem ez is csak ostoba uszítás). A családok együtt ülnek pokrócokon, szőnyegeken, sátraikban. Várakoznak. A gyerekek szaladgálnak, játszanak, nevetnek és sírnak. Pont, mint a magyar gyermekek.

Hosszasan tudnám még fűzni a gondolataimat, de az összes rosszindulatú megnyilvánulásra túl fárasztó lenne reagálni. Ha valakinek mindenre az a válasza, hogy nem voltam ott, nem láttam, tehát a háború és az IS nem is létezik, azt nehéz észérvekkel meggyőzni. Egyszerűbb nem olvasni, nem tájékozódni, hogy milyen borzalmak történnek a világban, aki pedig próbál erre rávilágítani, azt elhajtani, utána pedig szidni azokat, akik ezekről a réméséges helyekről elmenekültek.

Én sem örülök a kialakult helyzetnek, de nincs nálam a megoldás kulcsa. Nem tudom befogadni a bevándorlókat, és túl sokat segíteni sem tudok rajtuk. Azt hiszem nem is a feladatom. De annyit azért szeretnék, ha az emberek többsége belátná, hogy a menekültek nem szörnyek, nem állatok, egyszerű, életet élni akaró emberek. Próbáljunk már meg egy kicsit több empátiával gondolni rájuk. Ne kívánjuk, hogy vesszenek a tengerbe, ne örvendezzünk, hogy 71 ember összezsúfolva megfulladt egy teherautóban! Akik ezt tényleg komolyan gondolják, azok az igazi szörnyek. Ha mindezt filmen néznék, megható zenei aláfestéssel, akkor talán még sírnának is rajta, hogy micsoda borzalmak, de ha a valóságban történik, akkor az nem számít, sőt netalántán még jó is?

Tudom, az ember - így én is - hajlamos azt gondolni, hogy az ő véleménye az egyetlen igazság. Jelen esetben viszont az igazság a humanizmus, az empátia és az emberség oldalán áll. Nem lehet másképp! Aki egy másik népcsoport kiírtását, az egyértelmű halálba visszaküldését helyesnek véli, netán gondolatban még jól bele is rúg egyet ezekbe az amúgy is szerencsétlenekbe, annak egyszerűen nem lehet igaza.

képek: saját fotók (Keleti Pu., 2015. szeptember 3., 1/2 10 körül)