Régi beidegződés nálam, hogy a téli csizma legyen egyszerű, díszítésektől mentes, kényelmes és meleg. Lapos talpú, vagy kicsi, vastagabb sarkú.
Idén szerencsére nem kell csizmát vásárolnom, az elmúlt két évben két csizmával gazdagodtam (és tartalékban ott van még két kevésbé szép, de elnyűhetetlen darab, havas, latyakos időre tartogatva őket), így megúszom azt a borzalmas tortúrát, ami a csizmavásárlással jár. Idén belefutottam ugyan az elvárásaimnak külalakilag megfelelő, gyönyörűséges darabokba, de az árcédula láttán egy halk sóhajjal vissza is helyeztem a helyükre, közben persze örvendezve, hogy valójában az én téli lábbelijeim is hasonlóan szépek.
Nah, de a szót félretéve összeszedtem néhány csizmát, naná, hogy dizájner darabokat, amik egyszerűek és szépek, az áruk azonban nem érdekes, lévén, hogy megfizethetetlenül drágák, de gyönyörködni, ihletet meríteni azért éppen megfelelőek.
A csizmákra állva láthatóvá válik a tervező/divatház neve.